A legfontosabb klasszikus húros hangszerek*

Balalajka

Igen kedvelt hangszer az oroszoknál. A test tipikus egyenlő szárú háromszög alakú. A hosszú nyak fejrésze három hasítású. Fedele lapos. 3 húros. Ma már több tipusa létezik: primo, szekundo, alt, basszus, kontra basszus, Andrej-típusú balalajka.

Bandura

5-6 húros hangszer, melynek a kisegítő húrokkal akár a 30-at is elérheti a húrok száma.

Barbat

Körtealakú 4 húros lanttípus, mely Afganisztán, India és Perzsia területeiről származtatható.

Charango

Kicsi, 5 húros, domború hátú, csillogó hangú hangszer.

Dél-Indiai vina

Formája nagymértékben különbözik északi rokonáétól. Teste félgömb alakú, a domború nyakrész felső részére lopótököt erősítenek. Fémhúros.

Dotár

Nepáli húros hangszer.

Dutár

2 húros pengetős hangszer. Tollal játszottak rajta, melyet esetenként a balkéz ujjainak ütögetésével kísérték.

Egyiptomi hárfa

Részei: hosszú nyak, melynek felső részébe helyezték be a húrtartó csapokat. A nyaktól lefelé középtájon helyezkednek el a rezonátorok. A húrok még nem hangolhatók, játékmód az "ütés". Kezdetben 6-7 húros volt, majd kialakult 20 húros változata.

Északi vina

India legrégibb húros hangszerei közé tarozik, melynek formája igen jellegzetes. Egy bambuszhengerből áll, melyre két lopótököt erősítenek. Húrjai rézből acélból vannak.

Eszráj

Bangladesi, gitárkinézetű, 4-5 fémhúros, állítható érintőjű, állatbőr fedelű hangszer énekkísérethez.

Flamenco

Cigánygitár. Hátul és oldalt ciprusfából készül, fejrésze könnyű.

Gidzsak

Vonós 2 húros, bronztestű, nyitott részén állatbőrrel borított hangszer. A nyakrésze mandulafából, ébenfából vagy diófából készült. Lószőrvonóval szólaltatták meg.

Gitár-rebab

6 húros kéthasú őszibarack- vagy szilvafából készült hangszer, melynek fedőlapja félig fa, félig pergamen borítású.

Gittern

Egyetlen fából kifaragott húros hangszer, mely már a XIII. századi spanyol uralkodói udvarban népszerű volt.

Guszli

Oroszország területén kedvelt hangszer volt. A húrok száma változataitól függően 21-30 között változik. Változatai: jávor guszli, szimbiri guszli, moszkvai guszli, pszaltérium formájú guszli.

Gutaron=basszusgitár

Hidzsák

3 vagy 4 húros vonós hangszer, Üzbegisztán területén.

Hoturadjám

A vinához hasonló húros, pengetős hangszer, melyen nincsenek érintők.

Kamanga

2 húros vonós hangszer. A nyakrésze fából vagy fémből készült.

Kinnari

2-3 húros dél-indiai népi, pengetős hangszer.

Koboz

Árpádkori 3-4, 5 húros, pengetős hangszerünk.

Kobüz

"Hegedű típusú" kéthúros hangszer.

Latin gitár

Finoman hajlított törzsű, sima hátlapú 4 húros hangszer.

Mór gitár

Mandula formájú, hosszú nyakú, boltozatos hátlappal ellátott, 8 húros hangszer.

Nanduni

3 húros dél-nyugat-indiai hangszer.

Octavilla

Valenciai hathúros, két-két húros, fémhúrokkal.

Pajandi

Cigánygitár, közönséges nevén "sananta".

Rabab

Perzsa eredetű lanttípus, mely India és Pakisztán területén honosodott meg. Jellemzői az egy darabból kifaragott fatest, a rövid nyak, és a pergamennel bevont fedőlap.

Requinta

Kicsi, hathúros gitártípus kvinttel magasabb hangolással.

Sarod-lant

Ősi, indiai, húros, pengetős hangszer.

Svaramandala

Általában 32 húros ősi pengetős hangszer.

Szarangin

Egy darabból elkészített 4 húros (3 fém-, 1bélhúr), állatbőr fedelű, vonós hangszer. Általában alap-terc-kvint-oktáv hangolású. A főhúrok alatt 13 rezonátor húr is található.

Szitár

India egyik legjellegzetesebb hangszere. Megalkotását 1300. körülre datalják. A hangszeren negyedhangok is megszólaltathatók. Legnagyobb élő mestere Revi Shankar.

Tanbur

3 húros "gitárfajta". A húrok rézből készültek. A jobbkéz hüvelykujjára húzott gyűrűvel szólaltatják meg.

Tanpura

Egyetlen keményfából kifaragott félbömb testű hangszer, nyeregrészénél elefáncsont, fa kialakítással. A fémhúrokkal alap, oktáv és kvint szólaltatható meg.

Tipe, Tible-Tiple

Hármas gitárok, mai jellemző képviselője a Hawai-tipple.

Vihuela

4-12 húros hangszer. Két fő típusa ismert: a "vihuela de arco", melyhez vonót használtak és a vihuela "de pendola", amelyen madártollal játszottak. Az 1500-1600-as években élte virágkorát, melyet a XVII. század elején a gitár tört meg. Narvaez, Mudaira és Milán több vihuela-könyvet is kiadott, melyekben megjelent a fekvésben történő játék.